Tanulási motiváció

Nem tudom, te hogy vagy vele, kedves Olvasó, de én mindig is felnéztem azokra az emberekre, akik mindig olyan lelkesen dolgoznak. Miután én is munkába álltam, úgy gondolom, rájöttem, mi az oka: mert szeretik azt, amit csinálnak. De mégis hogy lehet szeretni a munkát? Hogy lehet szeretni a tanulást? És ha nem szeretem, tudok-e motivált lenni? Ezekre, és még hasonló kérdésekre szeretnék tapasztalatok alapján válaszolni. Most nem tudományosan fogom megközelíteni a témát, és nem is tervezek kisebb szakdolgozatot írni, csupán néhány rövidebb gondolatot osztanék meg Veled, amelyek talán számodra is segítséget nyújthatnak majd.

Az egyetemi éveim alatt is foglalkoztatt a motiváció kérdése, a munkám során pedig még inkább előtérbe került, hiszen tanárként - többek között - az is feladatom, hogy a tanulókat meggyőzzem, miért érdemes tanulni és elengendő motivációt szerezzenek ahhoz, hogy akárcsak egy témát megtanuljanak. A következőnél pedig újabb ötletekkel kell elérni ugyanezt, és ezt a végtelenségig lehet folytatni. Ehhez azonban mindkét fél részéről vannak követelmények. Mondhatnánk azt, hogy nekem, tanárnak könnyű, mert mindig készülni kell az órákra, nincs mese, és most nem is szándékozok az én oldalamról írni. Diákként viszont milyen nehéz, ha nincsen komolyabb következménye az el nem készített házi feladatnak vagy éppen szereztél egy egyes szódolgozatot, amit következő alkalommal úgyis újraírsz, mert mindenkinek rosszul sikerült, a tanár pedig jófej. Ezt viszont nem lehet hosszútávon fenntartani, ráadásul borzasztóan ellustít, és legközelebb sem szándékozol többet tenni, hogy jobb legyél. Ördögi körforgás. Ami csak még jobban megnehezíti a lelkes tanulást. Amiből azonban ki lehet kerülni, ha teszel érte! Nézzük, hogyan!

Minden fejben dől el. Biztosan hallottad már, legalább egyszer. Én nagyon sokszor hallottam, mindenféle embertől, mindenféle szituációban, egy azonban biztos: minden egyes esetben mindig olyan személlyel kapcsolatban jött fel ez a mondat, aki valami nagyot alkotott. Mit jelent ez a gyakorlatban?

• El kell dönteni, hogy Te bizony tanulni fogsz! Minden egyes nap, minden egyes tanulás előtt! 
• Zárj ki minden olyan gondolatot, amelyek azt akarják erősíteni benned: De nincs kedvem most ezt megcsinálni! Ez a hozzáállás ugyanis azt fogja eredményezni, hogy nem az érzelmeidre, hanem a feladataidra fogsz koncentrálni!

Ha megtörtént az elhatározás, itt az ideje tervezni! Ide tartozik az, hogy melyik nap milyen tárgyat fogsz tanulni, milyen sorrendben, mennyi időt töltesz el vele - gyakorlatilag minden, ami lefedi a tanulásodat. Ha még nem vagy egyetemista, érdemes már most kitanulni, milyen lehetőségekkel és feltételekkel tudok elérni a legjobb eredményt, mert az egyetemi éveid alatt nagyon sokat köszönhetsz majd neki. Ha már egyetemista vagy, akkor sem késő ezt beépíteni a mindennapokba, mert ha nem is a mostani, de a következő vizsgaidőszak biztos jobban fog sikerülni! 😉 Hogyan zajlik a tervezés?

• 
   Rengeteg lehetőséged van annak, hogy tervezz, és a jó hír az, hogy semmi különleges eszköz nem kell hozzá: ha van egy üres füzeted és egy tollad, már készen is van a kezdőszett. Sőt ha inkább a digitális megoldások híve vagy, biztos van jegyzettömb a telefonodon, ahova fel tudod írni a terveid. Nekem a Bullet Journal módszer vált be, amit lehet díszesebben és minimalistábban is elkészíteni, a lényeg az, hogy a célnak megfeleljen: egy összeszedettebb, szervezettebb életet tudj kialakítani a segítségével!
• Összesítsd a feladataidat a hétre! Legyen szó leckeírásról, szótanulásra, beadandó készítéséről vagy témazárór való felkészülésről!
• Készítsd napi tervet! Mik azok, amelyeket hétfőn, kedden vagy éppen szombaton kell/szeretnél megcsinálni? Nem feltétlenül a "kell"-en legyen a hangsúly, ebben az esetben a "mihez van kedvem" is szóbajöhet, de csak ésszel!
• Priorizáld a feladataidat, vagyis állítsd fontossági sorrendbe!
• Akár időt is érdemes odaírni: melyik feladatra mennyi időt szánsz. Ezzel meg tudod előzni, hogy órákon át ülj egy olyan feladat fölött, ami fél órába telhetett volna.

Rendkívül fontos, hogy a pihenést se hagyd ki a tervezésből! Hiszen könnyen át lehet esni a ló túlsó oldalára, amikor 24 órából 25-öt szeretnél beosztani, mert hirtelen annyi dolgod lesz. Nem, nem! Bizony van olyan, ami megvár, és igenis előfordul az, hogy egy újabb tétel megtanulása helyett elolvasol egy fejezetet az éppen aktuális könyvedből vagy megnézel egy (csak is egy!!) részt a sorozatodból, utána lehet folytatni. Nagyon fontos, hogy ne felejtsd el: nem vagy robot! És attól nem leszel jobb tanuló, hogy a végtelenségig hajszolod magad! Szabadidőre mindenkinek szüksége van, neked is! Csupán a helyes egyensúlyt kell megtalálnod!

Számomra nagy segítséget nyújtanak azok a Pinteresten található motivációs képek, amelyek különböző dolgokra világítanak rá, vagy csak egy szuper motivációs szöveggel vannak ellátva. A különböző Instagram és Facebook oldalak követése is hasonlóan tud ösztönözni: látom a rengeteg képet, storyt, amit megosztanak, és újabb és újabb elhatározás születik bennem, "ha ő meg tudja csinálni, nekem is menni fog!" Ha már a Facebooknál tartunk, bizonyos csoportokhoz való tartozás szintén adhat inspirációt a fejlődésre. Ma már sok motivációs könyvet, podcastet lehet találni, ezeket is érdemes lehet felkutatni.

Végül pedig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mennyire jól esik, amikor végre meg tudtál valamit tanulni! A siker íze és a jutalom nélkülözhetetlen a motiváció fenntartásában és erősítésében, ezért mindig legyen valami, amivel tudod magam motiválni. Ez gyakorlatilag bármi lehet, a lényeg, hogy szeresd! Ha megtanultam a mai 10 szót, eszek egy csokit, ha elolvastam a következő fejezetet a kötelező olvasmányból és leírtam a tartalmát, nézek egy részt a sorozatomból, ha az egész leckét megtanultam és készenállok a dolgozatra, elmegyek sétálni egyet és beülök valahova enni egy finom sütit vagy futok egy jót a futópályán.

Most ez úgy hangozhat, hogy mennyire könnyű - és hogy nekem mennyire könnyű! Én sem voltam mindig motivált a tanulásra vagy a munkára, de miután sikerült meghoznom egy döntést, miszerint nem az érzéseim, hanem a céljaim szerint szeretnék cselekedni, újra és újra örömmel tölt el, amikor kipipálhatok egy olyan feladatot, ami a listámon szerepelt, és jó ránézni a nap végén a teendőim listájára, hogy mennyit sikerült megcsinálnom. Ha vannak hiányosságok, nem hagyom, hogy letörjék a kedvemet - mert régen ez volt. Elkedvetlenedtem, és egy idő után csak halogattam, és érdeklődés, lelkesedés nélkül csináltam, amit már nagyon muszáj volt. Most azonban arra koncentrálok, hogy mennyire sikerült legyőznöm magam, hol tudok javítani, legközelebb mire figyeljek, és így mindig sikerül egy kicsit jobb eredményt elérnem.

Nem vagyunk egyformák, és lehet, a leírtak közül téged semmi sem fog lázba hozni. De ha teszel egy próbát, veszíteni úgysem fogsz, csupán tapasztalatot szerzel. Azért pedig megéri, nem?